Én így látom a jelent.

Pógártársaim!

Mi akartunk Európai uniót!  Megkaptuk. Uniós árak, kínai termékek, Balkáni bérek.

Uniós árakat hozott az új év. Eddig is voltak, szépen lassan jövögettek 2004 óta, idénre meg jött a fekete leves. Az alapvető élelmiszerek vagy elérhetetlenek az egyszeri halandók béréhez képest, vagy hiánycikkek, mert nálunk jobban gondolkodó és hozzánk képest tehetősebb népek szépen felvásárolják a népüknek.

Pölö min röhögnek a németek ha a magyar jut eszükbe? GÁZT! NYISSÁK KI! Amolyan Hitleresen. Nem drága nálunk a gáz, csak a nagy éves klímacsúcsra mi a helyi Green Peace-t küldjük, nem egy okostojást, aki bótóna nekünk pár tippet az eon, meg a gázmotorok kivégzésére. Az üzemanyagok sem drágák, ki lehet menni az unión túlra és máris fele annyiért tankolhatunk. Vagy vegyük a tejet meg a tojást? Galambtojás kategorizálva 28 forint a tecskóban, meg a szpájban. Az egyszeri paraszt meg jobban jár, ha eladja a sógoréknak drágábban, mert ott meg veszik a minőséget. A tej? Már a Pharmalatnak is annyi, mert a mi tejünket isszák a bocskorosok, meg a Szlotáék, az ő szalagról lefojt léjüket meg vesszük mint a cukrot 149 forintért. És amikor azzal kampányolnak, hogy még drágább lesz a tehenet meg a csirkét etetni, a szavazati jogukkal még szavaznak is, nehogy elvegyük tőlük a finomságainkat. Igen, a magyar ember azért gályázik, hogy másnak jó legyen. A finom rendkívül nagy figyelemmel és minőség ellenőrzéssel ellátott ruháinkat is afrikai gyerekek hordják, vagy a sógorék kocsit mosnak vele mert itthon nincs, ha van is nem vesszük meg mert a rizszabáló kisebbség olcsóbban logisztikázza be onnan, ahová nekünk egy milla a repijegy.

Itt kérem nem drága az ég világon semmi, minden alap áras, mindenki ide jön bevásárolni. Csak az a baj, hogy a határok túloldaláról. Én meg kimegyek a sógorékhoz hálivúdot látni, és leköpnek mert ocsmány tolvaj magyar vagyok.