Én így látom a jelent.

Ez ma a fő téma minden helyi szennyben. Van aki elítéli, és szimpla ember elleni bűncselekménynek nevezi, van aki isten elleni de még megtéríthető bűncselekménynek, és hát vannak akik csendesen otthon éljeneznek, és szurkolnak a vádlottaknak.

De próbáljunk meg ezeknek a gyűlöleteknek a legmélyére ásni, mert az úgy nem megy ám, hogy csak ránézek valakire, és lelövöm.

Nem akarok történelmet oktatni, csak annyit írok vándor.

Meg aztán volt egy Hitler is. Számtalan fórumon lehet olvasni, hogy ha Hitler látta volna a jövőt, a zsidókat akkor is, de előbb a cigányokkal kezdte volna....

Én egy végtelenül egyszerű embernek tartom magamat. Fiatal vagyok, szép sorjában kapom a pofonjaimat az élettől, pedig édesanyám és anyósom itt van segítő jobbnak.

Megkezdtem az életem 1982-ben. Három évesen én is ovis lettem, de évvesztességem miatt négy év jutott a jóból. Igen, volt,hogy én is finnyáskodtam az ebédnél, de ha kedvencem volt, akkor bizony rájártam a konyhás nénikre repetáért:) Nem voltam problémás gyerkőc, sőt! Többet kapaszkodtam az Óvónéni szoknyájába mint bárki más. Jöttek az iskolás évek. Sportoltam, aztán él sportoltam. Édesanyámtól már hatodik osztályos koromban elkezdtem kapni a tippeket, hogy miként tovább tanulnom. Szerinte jó agyam volt, ezért okvetlen a közgazdaság felé kellene mennem. De én már akkor tudtam, hogy egy kényelmesen, és szépen berendezett irodában, talpig gyönyörűben és koedukált társaságban öngyilkos lennék. Bájologni a gazdag szingli pasiknak,vezetőknek,überelni a kolleginákat kapuccinót szürcsölni emilezés közben..... A hideg futkos bennem még most is. A bátyám mezőgazdásznak tanult, és én is erre a pályára léptem. Anyu a haját tépte, hogy öt diplomával, vezető beosztásban, hogy lehetnek a gyerekei iskolázott parasztok egy iparvárosban! Szenzációs volt a suli!!! Koleszos voltam, szerencsére könnyedén beilleszkedtem, és majdnem kibírtam szüzen az érettségiig. Persze voltak bulik, ivászat, lógás a koleszból meg egy két nap suliból is, de hát ki nem? Sikeresen leérettségiztem. Férjhez mentem, és hát jött a baba projekt. Tervben még véletlen sem volt, csak megtörtént. De akkor már keményen a közepében voltam, a tervek kilőve jöttek a tények. Mivel nekem is van testvérem, és a sok vita ellenére igaza lett anyunak, amikor azt mondta, hogy a testvéred egy életen át veled lesz, férfiak, barátok mint a bugyik. Cserélődnek. De a testvéred nem. Na itt jött a megoldás, ha becsúszott az első, csúsznia kell a másodiknak is. Ezt persze gyorsan elvetettem a szülőágyon, de hát ezt is sokan így érzik, így nem voltam egyedül. De hát nem gondoltam volna, hogy a nagylányom első születésnapján hozzuk össze a hugit!!!! A második gyermekem születésekor már visszafordíthatatlanul tönkrement a házasságom, de tovább nyeltem, mert hát a gyerekek... volt még pár kínzó és felesleges évünk együtt, amíg be nem csöppent az életembe a "szerelem". Laza kapcsolatnak indult, én magam nem akartam semmi komolyat, mert hát ott a két gyerek, a válás leszív, költözés stb... Csak hát ott követtük el a hibát, hogy együtt aludtunk... És mellém, hozzám bút.... Na nem ragozom tovább, azóta is együtt vagyunk, ennek már lassan öt éve.

Szerintem ha nem is túl részletesen, de leírtam, hogy milyen életem volt. Felnőttként, és édesanyaként tudom, hogy a magam erkölcsei szerint milyen a gyereknevelés, az otthon fogalma stb...  Sosem fogom azt írni, hogy egy gyerek nem gyerek, két gyerek fél gyerek... De kettőnél mindenképp megállnék. Ha egyke lenne a lányom, kivel forralnának ellenem? Hogy mekkora az összefogás ellenem, amikor takarodót fújok. Édesek :) Szóval a saját anyagi viszonyaimhoz kettő bőven elég. Ami az anyai figyelmet illeti, már kétfelé kell osztódni, és a házimunka mellett és az élet mellett ez is elég nehéz.

Amikor a szenny média megállás nélkül azt mutatja, hogy telepeken élnek, hepatitis fertőzések, sok sok éhező gyerek.... Apa, anya életében egy órát nem dolgozott, és ezért az állam, az ország a hibás! De a 4-5-6 gyerek ott van, velük sajnáltatják magukat. Még napszámosnak sem kellenek, mert az elemi iskolát nem végezték el!! Igen, az embernek a bicskát nyitja a zsebében ez a fajta műsor. Hogy azok a gyerekek ezt látják a szüleiktől, és maguk sem akarnak márt, csak ezt az életet. Itt nem kell dolgozni, segítenek rajtunk.  Önkényesen területet foglalnak, nyaralókat bontanak atomjaira, és abból tákolnak valamiket. Egyszerűen tragédia!!! És amit a megélhetési politikusoktól hallani, miszerint integrálni kell őket! Meg a nagy büdös szart!!!! Ezek elmentek Kanadáig,  Strasbourg-ig, ahol olyan körülményeik voltak, mint nekünk a Rózsadombon. Bemutatkoztak ott is. Olyannyira, hogy Kanada ismét vízumkényszert vezetett be Magyarország "ellen". Az emberi jogok fővárosából meg úgy kidobták őket, hogy még mi fizettük a Malévot!!! Hányinger! Hogy nekem magyar embernek vért kell izzadnom a családomért, az otthonomért, a mindennapi betevőmért, az ilyenek meg fel vannak azon háborodva, ha valamit nem kapnak alanyi jogon. Némelyik olyan buta mint a föld, de a Btk és a Ptk az csípőből megy nekik. Meg az emberi jogaik. Van a mi nélkülözhetetlen kultúránkhoz tartozó való világ a kolosi tévén. Na abban ment az egytálétel gyűjtés. Hát... Akiket bemutattak abban is. Voltak fehérek is, de az elcigányosodott fajtából. Hogy ott sincs se munka, se élet, de egy felnőttre 3 gyerek minimum jut. Hát kérdem én! Én, aki szerelemmel szeretem a gyerekeimet, ilyen körülmények közé egyet sem szülnék! Már azt is rossz hallani, ha csúszok az ebéddel, és a gatyámat ráncigálják, meg a hűtőben kapaszkodnak, nemhogy alig egyenek!!!!! Egyszerűen borzalmas!!! És a hülye orbán ezeknek még szavazati jogot is adna!!! Nem elég, hogy a nyugdíjasokat szopatják minden kampány idején, most még a nagycsaládos léhűtőket is??? De én fogjam be a pofám, mert van munkahelyem... aha. Na akkor elmondom, aki dolgozik, az sokkal de sokkal nehezebben él!!! Helyettem ugyanis nem fizeti senki a rezsit, bele kell döglenem. A napközit sem, sőt, a könyveket sem.  Na mindegy. Ocsmány egy világot élünk. Már ott tartok, hogy szégyellem a magyarságomat.